Lehetséges-e jó populizmus? Ez rajtad is múlik!
A hétköznapi nyelvben a köztársaság és a demokrácia jelentése egybeolvadt. Ennek ideális feltétele az volt, hogy a népuralomban szereplő nép minden egyes tagja a politikai közösség teljes értékű, egyenlő tagja lehetett felnőtt korára.
A demokratikus és jó közösség többek között a nép elkötelezettségén is múlik:
- elkötelezettség a közösség életében való részvételben (szavazás),
- elkötelezettség a közös teherviselésben való részesedésben (adózás),
- valamint, a jó demokratikus közösség a generációk és a kortársak közötti újraelosztáson, a szolidaritáson is múlik. (Ilyen a családi pótlék, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítás, közoktatáshoz való hozzájárulás és részesedés).
Minden demokratikus közösségnek szüksége van egy közös identitásra is. Ennek az identitásnak pedig a kölcsönös bizalom az alapja. Bizalom a többiekben és bizalom az államban. Bizalom abban, hogy mindenki betartja saját kötelezettségeit. Továbbá, bizalom abban, hogy az állam senkit sem fog másodrangú állampolgárként kezelni.
Populizmus
A hatalomért folytatott versenyfutásban elég azonban a többség szavazatát elnyerni.
A hatalomban ülőket status-quo, vagy establishment pártoknak neveztük. Ezek a kifejezések arra utalnak, hogy a hatalomban ülők elégedettek a társadalmi renddel. Nem kívánnak a fennálló renden változtatni, s így a jóléti egyenlőtlenségeken sem. A 2008-as gazdasági válság után azonban óriási, hatalom átrendeződések zajlanak. Az establishment pártokat mindkét oldalról populista pártok váltották le, vagy fenyegetik.
Bizalom és gyűlölet ellentétpárja alapján érdemes megkülönböztetni a populizmus két változatát.
A Rossz populizmusa csak a rövidtávban gondolkodik, s úgy akarja megszerezni a hatalmat, hogy más kisebbségek ellen hergel, uszít, vagy tesz. A rossz populizmusa negatív: mindig a bűnbak-képzés mechanizmusát mutatja be.
Egy válság által meggyötört, a kölcsönös bizalmat már elveszített közösséget egy másik kisebbség ellen irányuló gyűlölet kovácsol össze. (zsidógyűlölet, cigány-ellenesség, boszorkányüldözés, homofóbia, stb.)
Azért is rossz ez a populizmus, mert megtöri az egyenlőségbe vetett bizalmat, amely így hosszútávon aláássa a nép egységét. Akit egyszer megkülönböztetnek, kitaszítanak, annak nem lesz többé érdeke, hogy ugyanahhoz a közösséghez tartozzon.
Ezzel szemben a Jó populizmusa megpróbálja az elesetteket felsegíteni. Valamint arra ösztönzi a teljes társadalmat, hogy mindenki képességéhez mérten járuljon hozzá a közösségi bizalom újjáépítéséhez. A jó populizmus hosszútávon is megerősíti a demokráciát, hiszen az egyenlőség társadalmába vetett bizalom csak akkor lehet generációkon átívelő, ha azt sosem törik meg a megosztás politikai retorikái, illetve tettei.
E bejegyzés Charles Taylor előadásán alapul.
Május 26-án rajtad is múlik, hogy melyik politikai gondolkodás lesz hangosabb Európában!
