Author: SZAVAZOK

Minden jog – a képességekhez való jogként értelmezve – anyagi és társadalmi előfeltétellel rendelkezik, amelyek biztosításához kormányzati fellépés szükséges. A képességszemlélet előmozdította a nők jogait, a szegények jogait és újabban a fogyatékos emberek jogait.

Rawls a szerződéses vagy szerződéselméleti hagyomány kreatív és radikális megújításával adott példátlan lendületet a társadalmi igazságosság elméleti feldolgozásának. E Thomas Hobbes-tól eredő tradíció lényegét az a belátás képezi, hogy a társadalmi lét csak akkor igazolható normatívan, ha feltételezünk egy olyan eredeti – noha hipotetikus – helyzetet, amiben a társadalomalapító felek inkább a társulást választják a magányos vagy kiscsoportos létfenntartási küzdelemmel szemben, és mintegy „szerződést” kötnek a társadalom alapvető szerkezetéről.

Mint láttuk, a régebbi iskolának megfelelően a politikai közgazdaságtan hívei a közigazgatás morális feladatainak elsőbbségét hangsúlyozták, és kiemelték az egyének jólétének objektív összehasonlíthatóságát. Ezt az összehasonlíthatóságot az emberi természet általános szükségleteiből vezették le. A materialista jóléti iskola legfontosabb állítása szerint a gazdasági javak hasznosságában az emberi szükségleteknek megfelelően kardinális különbségek vannak. Azaz például a lakhatás és az élelem mint legfontosabb javak egy képzeletbeli piramis talapzatául szolgálnak: fontosságukban megelőznek minden egyéb élvezeti cikket. Ezek biztosítása pedig az állam feladata.

Manapság kevés olyan rosszul használt, félremagyarázott és sokszor egész egyszerűen szitokszóként rögzített kifejezés van, mint a materialista szemlélet. Tudjuk, hogy ez a mindent átható undor a XX. századi személyes, illetve családi tragédiáinkból ered. Materialista szemlélet azonban nem csak egyféle van. Jelen cikksorozatunkban egy a Marxétól eltérő, mégis jellegzetesen baloldali politikai közgazdaságtan legfontosabb morális elemeit mutatjuk be. Lehetőség szerint komolyan véve a materializmus e másik, ám szintén releváns politikai-gazdaságtani eredetét.

Egy pillanatra értsük úgy az emberiség haladását, mint ami a múltból történő állandó kilábalás folyamata.

Ez az értelmezés azért is lehetséges, mert az emberi szubjektivitás korlátolt,  vagyis gyakran csak azt tudjuk biztosan, hogy mik azok a személyes tulajdonságaink és társadalmi körülményeink, amiket a jövőben már magunk mögött szeretnénk hagyni.

A hétköznapi nyelvben a köztársaság és a demokrácia jelentése egybeolvadt. Ennek ideális feltétele az volt, hogy a népuralomban szereplő nép