A pártpolitikák és a pártatlanság elve

Miért vannak pártok? És egyáltalán miért kell mindig választani? Minek vitatkoznak a pártok egymással, miért nem állapodnak meg valamiben? És van-e valami, amiben egyhangúlag meg kellene állapodnunk?

Hirtelen ezek lehetnek a kérdéseink, amikor először találkozunk közügyeink irányításainak árnyoldalaival.

Társadalmunkat elsősorban a politikusok, a minket képviselő döntéshozók irányítják, akik pártokba rendeződnek az általuk képviselt társadalmi értékek alapján. Döntéseiket törvényekben, jogszabályokban vagy úgynevezett szerződésekben rögzítik. Kétfajta nagy szerződéstípust különböztethetünk meg: a társadalmi szerződést és a többségi szerződést.

I. Mindenki joga

Társadalmi szerződés például a jogállamiság, a demokratikus alapelvek és a nemzet egységének megőrzése. Ezek fenntartásához szükség van a pártatlanság megőrzésére, ami előítélet-mentességet jelent.

Ez az elv kétféleképp működik: egyrészt az állam és a polgárok között, másrészt pedig a választópolgárok között is. Tehát egyrészt az állami igazságszolgáltatás nem lehet részrehajló, amikor polgárok ügyeiben bíráskodik, másrészt pedig a polgárok tisztelik egymás emberi méltóságát, és nem ítélik el a másikat például származásuk, nemük vagy megjelenésük alapján.

A pártatlansághoz kapcsolódik:
– a törvény előtti egyenlő bánásmód biztosítása,
– a diszkrimináció felszámolása,
– és az is, hogy az állam döntő lépésekre kötelezze el magát az egyenlő lehetőségek és képességek biztosítására.
A társadalmi szerződéseink tehát nem a többség érdekeit, hanem a nemzet egységét és egységesítését szolgálják. Különös tekintettel a kisebbségek jogainak biztosítására. Legyen szó például szegényekről, mozgássérültekről, nemzetiségi kisebbségekről vagy etnikumokról stb.

II. Mindenki szava

A demokrácia egyik legnagyobb előnye más politikai berendezkedésekkel szemben, hogy lényegesen több tájékozódási forrást biztosít mindenkinek. Éppen ezért a demokrácia megköveteli, hogy kifejezzük a véleményünket, és logikusan érvelve vitatkozzunk a konfliktusainkban.

A társadalomtudományok két nagyobb csoportos viselkedési formát különböztetnek meg, a hordamentalitást és a csoportmentalitást. A hordamentalitás lényege szerint mindenki egy egységes véleményen van a kezdetektől fogva. Ezzel szemben a csoportmentalitás alapvető eleme a „több szem többet lát” elve, vagyis:
– a különböző nézőpontok, ismeretek kifejtése,
– mérlegelése,
– és az ezt követő közös döntéshozatal.
Ezeket a döntéseket többségi szerződéseknek hívjuk.

Ahogy egy hajó, úgy egy demokratikus társadalom kormányzásánál is fontos, hogy minél több nézőpontból tájékozódjon a döntéshozó. Éppen ezért a szabad véleménynyilvánítás elengedhetetlen feltétele a felelős kormányzásnak. A képviseleti demokráciákban a pártpolitikák azért nélkülözhetetlenek, mert a pártok különböző társadalmi csoportok nézőpontjait képviselik a döntéshozatalnál.

A demokratikus élet középpontjában áll az a vita, hogy vajon a pártatlanság elve és a pártpolitikák szakterületei között hol húzható meg a választóvonal. A demokrácia alapvető jellemzője azonban az, hogy különbséget tesz a két elv között, és egyiket sem hagyja elveszni a másik javára.

Látszólag egymásnak ellentmondó a két dolog, ugyanakkor a kettő közti egyensúly az, amely megteremti a jól működő képviseleti demokráciát az anarchia és az elnyomó rendszerek között.

E bejegyzés Pierre Rosenvallon könyvéből merített.