Szavazok

Az 1848-as „népek tavasza” a világtörténelem egyedülálló forradalmi hulláma volt, hiszen alig pár héten belül robbant ki forradalom Franciaországban, a német és az olasz területeken, a Habsburg Birodalmon belül pedig Bécsben és Pest-Budán. Ehhez hasonló, több országra kiterjedő forradalmi hullám legközelebb és mindeddig utoljára a 2010-ben kezdődő „arab tavasz” volt, amely nevét is a ’48-as „népek tavaszától” kapta.

Minden jog – a képességekhez való jogként értelmezve – anyagi és társadalmi előfeltétellel rendelkezik, amelyek biztosításához kormányzati fellépés szükséges. A képességszemlélet előmozdította a nők jogait, a szegények jogait és újabban a fogyatékos emberek jogait.

A „szentek és hősök társadalmában” nem lenne szükség az igazságosság elveire, de egy emberi társadalomban ezek elengedhetetlenek.

Rawls a szerződéses vagy szerződéselméleti hagyomány kreatív és radikális megújításával adott példátlan lendületet a társadalmi igazságosság elméleti feldolgozásának. E Thomas Hobbes-tól eredő tradíció lényegét az a belátás képezi, hogy a társadalmi lét csak akkor igazolható normatívan, ha feltételezünk egy olyan eredeti – noha hipotetikus – helyzetet, amiben a társadalomalapító felek inkább a társulást választják a magányos vagy kiscsoportos létfenntartási küzdelemmel szemben, és mintegy „szerződést” kötnek a társadalom alapvető szerkezetéről.

Mint láttuk, a régebbi iskolának megfelelően a politikai közgazdaságtan hívei a közigazgatás morális feladatainak elsőbbségét hangsúlyozták, és kiemelték az egyének jólétének objektív összehasonlíthatóságát. Ezt az összehasonlíthatóságot az emberi természet általános szükségleteiből vezették le. A materialista jóléti iskola legfontosabb állítása szerint a gazdasági javak hasznosságában az emberi szükségleteknek megfelelően kardinális különbségek vannak. Azaz például a lakhatás és az élelem mint legfontosabb javak egy képzeletbeli piramis talapzatául szolgálnak: fontosságukban megelőznek minden egyéb élvezeti cikket. Ezek biztosítása pedig az állam feladata.